A kalóriaszámlálás buktatói #2

Mind a receptek, mind a táblázatok többféle mértékegységet alkalmaznak. 

Egyik kedvencem a “cup”, azaz a csésze vagy bögre. A “csészés süti” elkészítéséhez használhatjuk saját csészénket, mivel az arányok változatlanok lesznek – már ha a csészénket mindig pont ugyanannyira töltjük fel, ami nem is olyan egyszerű, mint hisszük.

Viszont ha a kalóriaszámlálás kapcsán pl. egy csésze rizst ütünk, be, akkor bajban leszünk:

Oké, engedjük el a csészét és az egyéb “változatos” (többnyire ún. imperialis) mértékegységeket és térjünk az SI-re… nem véletlen, hogy anno megvolt az igény, a szándék és a törekvés is, hogy létrejöjjön egy nemzetközileg is elfogadott mértékegységrendszer.

Felsóhajthatunk, mivel a gramm az gramm, a mililiter az mililiter, míg a krumplileves az krumplileves… pedig…

A mérési hibák egy másik csoportjára is figyelemmel kell lennünk. Minden mérőeszköznek van egy hibahatára, mint ahogy a “100-as” papírzsebkendő is +/-5% zsebkendőt tartalmaz.

Talán fizika, vagy méginkább kémia órákon kerültek elő ezek a kérdéskörök és a hány tizedesjegyig megadott értékek. Nem mindegy, hogy valamiből 100g vagy 100,00g áll rendelkezésemre. 

Ezért sem mindegy, hogy egy piaci mérleget, egy kávémérleget vagy éppen egy patikai mérleget használunk. De a konyhai mérleg és a kávémérleg között is már jelentős a különbség. 

Az ilyen pontatlanságok néha elhanyagolhatóak, néha igencsak jelentősek. Lényegében édesmindegy, hogy rukkolából 10 vagy 30g-ot viszek be, mivel a különbség 5(!) kcal

Azonban ugyanaz a 20g különbség pl. Olívaolajnál már 180 kcal.

Más nehézségeket jelent a térfogati számolás, de ezt az ajtót most nem nyitjuk ki. Bőven elég fejfájást okozhattam már a tömegmérés problémájával.

A fenti pontatlanságok következményeként fellépő kalóriatöbblet melegágya lehet a sikertelenségnek és a frusztrációnak.

Hogy miként vehetjük ennek elejét? Hamarost kiderül!