Ahogy járművek esetében is tudjuk, hogy a gyári adat nem feltétlenül felel meg a valóságban tapasztaltnak, az emberi kalóriaégetések sem annyira pontosak, mint szeretnénk.
Két fő csapásirányt vehetünk alapul: egyrészt becsülhetünk, másrészt mérhetünk.
A becslésre mindenféle kalkulátorok alkalmazhatóak. Többnyire az alábbi paramétereket veszik alapul
– nem
– életkor
– testtömeg (ttkg)
– aktivitási szorzó
S többnyire pontatlanok és nemrégiben az is kiderült, hogy az egészséges testtömeggel rendelkezőknél pontosabbak, mint a túlsúlyosaknál… pedig valószínűleg ők használják többet ezeket.
Mérésekre az aktivitásmérő készülékek széles tárháza áll rendelkezésre. A legegyszerűbb lépésszámlálótól az okosórákon át egészen az okosgyűrűkig tart az aktuális felhozatal. Hamarost valószínűleg megjelennek a minimálinvazív eszközök is, mint pl. CGM-ek (folyamatos vércukorszint-monitorok) továbbfejlesztései.
A fejlettebb eszközök a lépésszám mellett a pulzus, a testhőmérséklet, a HRV és egyéb paraméterek figyelembe vételével számolnak egy értéket, amit mi vagy elhiszünk, vagy nem.
Sajnos itt is van egy viszonylag magas pontatlanság.
Hogy saját példát is hozzak, az idei UB-n két egyéni futó értékeivel találkoztam. Életkoruk, testtömegük, testzsírszázalékuk, edzettségük hasonló.
A köridők között egy óra különbség volt.
A gyorsabb, kb. 10/min pulzussal magasabb átlaggal bő 8000kcal-t égetett el.
A lassabb, ugye alacsonyabb pulzussal ezt 6000kcal-val haladta meg, azaz bő 14000kcal-t égetett el.
A mérőeszközök (sportórák) azonos gyártó eltérő modelljei, de mindkettő a legfelső szegmensből.
Hogy mi okozhatta a különbséget? Nem tudtunk rájönni.
