Vegetariánus: szűkebb értelemben nem eszik húst (harántcsíkolt izmot). Tágabb értelemben nem eszik állati alkotórészeket.
Van, akinek a halak, vagy éppen a tenger gyümölcsei beleférnek, míg van akinek nem.
A rovarfogyasztás megintcsak kérdőjeles.
Amennyiben valaki fogyaszt tejterméket és tojást, akkor lacto-ovotarianusként is hivatkozhat magára.
Vegán:
Nem fogyaszt semmit, de semmit, ami állati eredetű. Azaz semmi húsféle, semmi tengeri kütyü, semmi tejtermék, de még mézet sem.
Ugyancsak óvatosan válogat a desszertek, a kozmetikumok és a ruhaneműk között is, hiszen például a zselés dolgok vagy gumicukrok java is állati eredetű, a kozmetikumokat állatokon is tesztelik, valamint nem csak a bőrruha jelent állati eredetet.
TÉNÉ/WFPB (Teljes Értékű Növényi Étrend/Whole Food Plant Based):
100%-ban növényi alapú étrend és azok közül is a teljes értékű ételekből válogat. A teljes értékűség részben abban rejlik, hogy kerüli a feldolgozott ételeket, részben pedig abban, hogy az egyéni szükségletek mentén válogatja össze a menü alkotórészeit.
A fenti három közül melyik a jó? Kérdés, hogy kinek, de a leginkább egészségesnek tekintett, hosszútávon is fenntartható, az a TÉNÉ.
Miért?
Egy szélsőséges példát alapul véve a nutellás oreo keksz redbullal vegán. Egészséges? Nem.
A vega-vegán étrendek kirekesztőek, azaz nem kerül asztalra húsféle, vagy ami állati eredetű. Attól még, hogy ezekből nem fogyasztok, nem leszek egészségesen táplálkozó. Sokakat nem is az egészség vezérel első sorban, hanem inkább lelkiismereti, meggyőződésbeli okok vezérlik.
Van buktató? Van.
Az egyik klasszikus példa a B12 szokott lenni. Nagyon minimális mennyiség kell belőle és mindenevő étrenden kb. 5éves tartalék van belőle az átlagos emberi szervezetben.
Növényi forrásokban is előfordul, de ha valaki B12 hiányos (vérképzőszervi bajságokat okozhat), akkor nagyon nehéz csak növényi úton pótolni. A táplálék-kiegészítőkben lévő B12-t bioreaktorokban szokás előállítani. Azaz szegény bacikat zsákmányolunk ki. Talán viselhető áldozat mindenki részéről.
