Nyugdíjaskorban és attól felfelé is el _kell_ fogyasztani a napi 1,2g/ttkg fehérjét (veseelégtelenség esetén módosítandó csupán), ami – elismerem – nagyon küzdelmes tud lenni. Főleg azt figyelembe véve, hogy előnyösebb, ha ez a bevitel 30-50g fehérjés étkezésekre van elosztva. Azaz egy 80kg-os kliens 96g-os fehérjebevitelét két-három étkezéssel kéne bevinni.
S ez a fehérjebevitel a minimum. Ami abban segít, hogy az izmok minél tovább megmaradjanak.
40g fehérjét tartalmaz
- hat tojás
- 400g skyr
- 470g lencse
- 250g túró
- 210g lazac
- 160g tonhal
- 250g sonka
- 180g csirkemell
- 340g tofu
- két adag fehérjeshake
Elismerem, küzdelmes, DE: megéri!
Aztán este Petrával átbeszéltük a dolgot, s arra jutottunk, hogy az átlag magyar nyugdíjas kapcsán messze nem a tökéletesre gyúrunk és esetükben az évtizedes berögzült szokásokat sokkal nehezebb jobb irányba terelni, de vannak apró lépések, melyek segíthetnek.
A teljesség igénye nélkül:
– joghurt helyett skyr
– zsemle helyett zabkeksz, vagy Ezekiel kenyér
– köretnek valamilyen hüvelyes
– vaj vagy vajkrém helyett humusz vagy más babkence
El fogja érni a páciens a minimum 1,2g/ttkg fehérjét? Valószínűleg nem.
Meg fogja duplázni-triplázni a napi fehérjebevitelét? Valószínűleg igen.
Egy ideális világban az idősebb generáció étkezésére legalább annyira oda kéne figyelni, mint egy aktív, sportos életet élő fiataléra. Esetükben nem a strandizom a cél, hanem a minél tovább tartó minőségi életévek és az önellátás oly elhanyagolt kincsének megőrzése.
