Node. Induljunk messzebbről. James Clear-nél találkoztam először a one percent better gondolatmenettel, ami alapvetően a kamatos kamat segítségével motiválja az embert a kismértékű, de rendszeres fejlődésre. AKA Rome wasn’t building in a day.
A kamatos kamatról hiába tanul az ember x-edik osztályban, valahogy a mindennapokban, a felnőttélethez társuló döntések során nem kerül elő. Sem a vagyoni helyzet javítása, sem az egészségtudatosság, sem pedig a szakmai fejlődés kapcsán nem alkalmazzuk az őt megillető mértékben.
Namármost. Mint ahogy az ember a pénzügyi portfóliója kapcsán időnként elemzést hajt végre, úgy ezt lényegében bármilyen egyéb szokásrendszer kapcsán meg tudja cselekedni.
A saját életkémre a közlekedési lámpa roppantul komplikált szimbólumát tudtam ráhúzni. A tökéletestől messze van, de jelenleg bőven megfelel.
Piros: határozottan hátráltat. Széllel szemben pisilünk. Egészséges életmód kapcsán napi egy üveg nutella, kiskanállal. Esetleg kaláccsal.
Sárga: Se nem segít, se nem hátráltat. Jobban megvizsgálva valószínűleg hozzá lehetne csapni vagy a piroshoz, vagy a zöldhöz, de ezt nem tesszük.
Egyrészt azért, mert nem éri meg: időrabló, törtezrelékes jelentőségű… …
Másrészt azért, mert pl. Feszültséget generálhat önnönmagunkkal vagy környezetünkkel.
Pl: a kéthavonta látott nagymama süteménnyel készül, miközben mi low-carb étrendet folytatunk. Fogunk-e enni a süteményből? Igen.
Önmagában a kéthavonta elfogyasztott nagyisütit “elviseli” az étrend (kiv pl: egy hét múlva testépítő-verseny esedékes).
A diétás motivációhoz tartozó miérteket, valamint az ebből fakadó változtatási igényt igen nehezen lehet konfliktus és bántás-/sértődésmentesen átvinni.
Zöld: határozottan és kifejezetten segít minket céljaink elérésében. “Ahogy a nagy könyvben meg van írva.”
Szinte biztos, hogy azért van egy optimális tartománya ennek is, de ezt részben az idő, részben a tapasztalat fogja megmutatni. Egyénfüggő.
