A Bartók Bélán sétálva egy szabadpolcon találtam egy érdekes könyvet. Mit egyen a gyerek? címmel íródott. Az ötödik, 1975-ös kiadást tartottam a kezemben és már tartalomjegyzék alapján tudtam, bőven lesz mit csemegézni a gondolatok közül!
Fontos, hogy szem előtt tartsuk. Ez a könyv 50-60évvel ezelőtti, kelet-európai szakirodalomra, szokásjogra, gazdasági és társadalmi helyzetre íródott ajánlás. Majd alkalomadtán megnézzük, mit írtak a nyugatiak akkortájt!
A várandós anya étrendje
Miután a szerző szót ejt a makrotápanyagokról és a vitaminokról, kitér arra, hogy a gyermekét váró édesanya napi 1g fehérjét fogyasszon testsúly-kilogrammonként, de ez a harmadik trimeszterben már inkább 2g/ttkg legyen. Szép mennyiség, nem mondom!
„Kielégítő általános táplálkozás mellett napi kb. 1 liter tej pótolja a megnövekedett fehérjeszükségletet.”
Nos, egy liter tej kb. 30-40g fehérjét tartalmaz. Nekem nem jön ki a matek…
„És álljunk meg egy pillanatra, hiszen nem minden leendő anya szereti a tejet. A megszületendő kisbaba kedvéért igyekezzék megkedvelni! Ízesítse a tejet kávéval, kakaóval, paradicsomlével vagy gyümölccsel turmix formájában, igya hidegen vagy melegen, mézzel vagy cukorral…”
Inkább lépjünk tovább! Felmerül hús vagy tojás, mint alternatíva, de ugye ott van az a fránya kálcium… Ma már tudjuk, hogy a tejtermékekben lévő kálcium önmagában kevés az egészséges csontozathoz.
Megszületett a kisbaba
A tejfakasztás nem csak az apukát érintette. A gyermekágyas anyukának a leirat szerint a hozzátartozók gyakran vittek sört, köménymagos levest, tortákat és zsíros, nehéz ételeket, mert úgy vélték, ez segítheti a folyamatot.
Mitől lesz sok és jó minőségű anyatej?
Röviden: a tejtől.
„Mindezt átgondolva tehát azt mondhatjuk: napi öt-hat étkezés, amely változatos, főzeléket, gyümölcsöt, húst, tojást és ezenkívül napi kb. egy liter tejet tartalmaz, jó és megfelelő a szoptató anya számára.”
Hozzátáplálás
Az első három hónapban az anyatejnél jobb nincs – ez ma is megállja a helyét.
Hozzátáplálásként higított tejet javasol a szerző. Azaz tejhez vizet, teát, vagy rizsnyákot (Oriza) kevertek.
Tápszerileg még nem volt olyan széles a repertoár, mint napjainkban. Megemlítik a Robolact-ot, a Robébi „A”-t és „B”-t, valamint a Linolac-ot.
Elválasztás
Kifejezetten érdekes és elgondolkodtató fejezet ez. Csak jól fejlődő csecsemőnél merülhet fel. Ne nyáron, mert a tehéntej könnyen romlik (főleg, ha nincs hűtő). Lassan, fokozatosan. Ha közben megbetegszik a gyermek, akkor le kell állni vele. Először gyümölcsöt adunk (meghatározott progresszióval), majd jöhetnek a főzelékek. S csak semmi türelmetlenség! Lehetőleg kanalat és poharat használjunk, ne cumisüveget! Fontos az előkóstolás és a hőmérséklet-kontroll.
Felmerülő nehézségek: hányás, csuklás, túltáplálás, székrekedés…
Kövér a gyerek
„A következőkre kell törekedni:
- A diétát olyan ételekből válogassuk össze, melyek laktatók. Azon kell igyekezünk, hogy kielégítsük a gyermek étvágyát, illetve éhségérzetét.
- Nagy térfogatú, kisebb kalóriatartalmú ételeket kell adnunk.
- Mérsékelni kell a túlzott szénhidrátfogyasztást!
- A zsíros ételeket, a túlzott zsírfogyasztást ugyancsak mérsékelni kell.
- Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a legfontosabb építőkövekből, a fehérjékből, vitaminokból, ásványi anyagokból elegendő mennyiséget kapjon a gyermek, mivel ezek az ételek nem hízlalnak, nyugodtan adhatjuk őket. A gyermeket éheztetni nem szabad.”
Na, ezt mind a mai napig lehet jótanácsként osztogatni. Konkrét számok nem szerepelnek benne, de ettől még jó. Vagyis: talán pont ezért jó, mert a számok azóta már sokszor megváltoztak.
Egyebek
Mielőtt nagyon belemennék a részletekbe: érdekes olvasmány volt. Egy másik rendszer embereinek adott iránymutatást az akkori adatok és alternatívák alapján. Több oldalon keresztül ismerteti a szerző az alapanyagokat, ad mintaétrendet, kitér a betegségekre, a speciális étrendekre (pl. hepatitis esetén), a fogzásra, a helyes szoptatási technikákra, a közös étkezések és ételkészítések fontosságára. Szóba kerül a cumizás, de még a gyermekek(!) alkoholfogyasztása is.
TLDR / THNO
40-50 évvel ezelőtt is írtak már írtak táplákozástudományi könyveket. Az akkori állítások egy része megmosolyogtató, míg egy másik részük mai napig állja a sarat. Hasonló várható a mai könyvek kapcsán is 40-50 év múlva, de ettől még nem árt, ha naprakészek vagyunk ezen a létfontosságú területen!
