A statisztika külön megemlíti a szegénység kockázatának kitett embereket. Míg EU-s szinten 22,3%, hazánk vonatkozásában 44,9% nem jut megfelelő ételhez.
Hogy is van ez? Mit tudunk tenni?
Egyrészt a jó öreg oktatás-oktatás-oktatás hármasa segítene. Sajnos a szegények között is vannak bőséggel túlsúlyos emberek. Ez részben a nem megfelelő étrendnek tudható be. Mint ahogy a nagypocakú afrikai gyerekek sem elhízottak, csak fehérjehiányosak.
Az esetek egy részében nem mennyiségi, hanem minőségi éhezésről van szó. Azaz a kívánt kalóriatartalom megvan (gyakran sok is), de a mikro- és makrotápanyagok terén bőséggel vannak hiányosságok.
Jelenleg az alkoholbevitelnek nincs biztonságos beviteli szintje, azaz a napi egy pohár bor is több, mint kellene. A mikrobiomunkat (a velünk, többnyire beleinkben élő mikroorganizmusok összességét) sajnos jelentősen károsítja.
A rostok bevitele hasznos volna. Nem csak a jóllakottság-érzetet fokozzák, de a bélfal-egészségét, a mikrobiom összetételt is kedvezően befolyásolják.
Olcsó ételek között is vannak táplálóbb opciók. Burgonya és rizs helyett például babot vagy lencsét választva több fehérjét lehetne bevinni. Nálunk Petra most az Ezékiel lisztre és az abból készült lepényre, pogácsára kapott rá.
S mindezek mellett persze reményt és felkapaszkodási lehetőséget kellene biztosítani. Sajnos nagyon alacsony a sikerráta a mélyszegénységből feltörekvők között. Mint ahogy az is küzdelmetes, hogy a középosztályből ne sodródjon le valaki…
A hazai közbeszédben megosztó finneket tudom idézni, tőlük hallottam az alábbi gondolatot:
“Nem egyenlőséget, hanem egyenlő esélyeket kell biztosítani.”
Legyen így. Ehhez a szükséges információk hatékony átadása az egyik legfontosabb lépés.
