Az ínycsiklandó falatoktól roskadozó étkezőasztal mellett nadrággombot oldva már késő elmélkedni a „megfelelő” és az „elégséges” ételmennyiségről, ezért próbáljunk egy kicsit elébe menni a dolognak.
Ahogy az már szóba került, nem karácsonykor, hanem két karácsony között hízunk el. Ettől függetlenül nem kell fékevesztetten tömni a pocót, mert annak aztán nem lesz jó vége.
Íme pár hasznos tipp:
– napi egy kanál (5%-osból evő, 20%-osból teás) ecet vízben feloldva lassítja a szénhidrátok felszívódását, azaz kisebb inzulintüskéink lesznek, tovább tart a jóllakottság-érzet, kisebb lesz a „kajakóma”
– mindig rosttal kezdünk: saláta, savanyúk, zabkása, chia… … tökmindegy csak rost legyen
– sok-sok folyadékot fogyasszunk étkezés közben – segít időben megállni, csökkenti az esetleges szorulásos problémák előfordulását
– mindenből csak egy-egy kisebb adagot szedjünk: később még tudunk szedni, ha komolyan gondoljuk – cserébe nem kell „becsületből” leszuszakolni a tányéron lévő ételt.
Mivel a kalóriaszámlálós kávémérlegünk nem mindig áll rendelkezésre, plusz amúgy is a kényszeresség erős jele volna, ha előkapnánk vendégségben, ezért használjuk a kezünket, mint mérce.
A kanadai székhelyű Precision Nutrition alkotta ezt a metódust az ételadagok mérésére. A személyre szabott életmód-céloknak megfelelően lehet játszani az összetevőkkel és a tányérméretekkel, de ezt a fejezetet most nem nyitjuk meg.
A lényeg: tenyérnyi fehérje, ökölnyi zöldség, maroknyi szénhidrát és hüvelykujjnyi zsiradék. Ezek a mértékegységeink.
Ne feledjétek: nem tökéletesnek kell lenni, elég ha csak jobbak vagyunk ma, mint tegnap voltunk.
Békés, tartalmas ünnepet!
