Voltál edzeni? Igen? Nem? Talán?
Mikor tartunk valamit sportnak? Vagy edzésnek? Amikor elindítod a „tevékenységet” az órádon vagy a telefonodon? Amikor megizzadsz? Amikor van bemelegítés és nyújtás? Amikor átöltözöl? Amikor odakészíted a frissítést?
Tippre (valószínűleg még nem kutatták), mindenkinek máshol húzódik meg ez a lélektani határ.
Házimunka
Bevásárlás, a javak hazajuttatása a könnyűtől akár a nehéz fizikai munkáig is terjedhet. A szatyrok/kosarak cipelése nem más, mint az ún. „farmer’s walk” gyakorlat.
Zárójeles megjegyzés: Petra ezt a gyakorlatát 2x23kg-ra célozta eredendően, merthogy annyi az alap feladós poggyász súlya és ha nem lehet gurítani, akkor bizony emelni kell…
S innen kiindulva a gyerkőcök emelgetése, a mosó- vagy mosogatógép ki- és bepakolása, a teregetés, az ablakpucolás… … ezekre mind tekinthetünk sporttevékenység. Optimális lesz-e a terhelés? Nem. Fogunk-e fejlődni? Valószínűleg nem.
De azért fontos szem előtt tartani ezeket is, mert sérülést könnyen elszenvedhetünk, ami negatívan befolyásolja majd a tényleges edzésmunkát.
Kertészkedés
Virágládák mozgatása, fűrészelés, ásás, kapálás, locsolás… esetenként akár 20-25kg-os tömegeket is mozgatunk. Mégsem látjuk a kertészkedés előtt bemelegítő tömegeket.
És akkor a járulékos hőártalmakról, folyadékvesztésről, elektrolitpótlásról még nem is beszéltünk.
Költözködés/pakolászás
Ritkábban kerül rá sor, de hamarost nálunk is esedékes lesz, úgyhogy majd lesz lehetőségem a gyakorlatban tesztelni az elméletet.
Addig is egy jó átmozgatós – bemelegítős videó az OldSchool edzés fellegvárából:
Mozgok én eleget munka közben!
Ahham… elhiszem. Tuti elfáradsz a nap végére, de ettől függetlenül a fizikai munka és a megfelelő mozgás nem ugyanaz.
Láttál már túlsúlyos vagy éppen kövér postást, futárt… ? Pedig mozognak őt eleget.
Ha tudsz, mutass nekem egy olyan kőművest, aki már elmúlt 40 éves és nincsenek ízületi panaszai! Ugyanez érvényes mentődolgozóra, tűzoltóra vagy éppen ápolóra.
Még nálam is idősebb a Gung Ho c. film, mely egy amerikai kisváros autógyárának japánok általi újranyitásáról és a kulturális különbözőségekről szól. Az egyik jelenetben a munkakezdés előtti reggeli tornán akadnak fenn a helyiek:
Tánci-tánci
A hétvégén panaszolt a egy pajtásunk, hogy amikor elmegy tipi-topogni egy koncertre, akkor gyakran már aznap, de másnap szinte mindig ólmosak a lábai, meg alig tud mozogni. Görcsölget is néha…
Nem az a sportos fajta, így kevésbé tudja, mit és hogyan is kéne.
Sebaj, kapott tőlünk magnéziumot, meg hammeres elektrolitot. A béke jegyében persze megkérdezt az AI-pajtiját is, hogy jó lesz-e ez neki és szerencsére megerősítést kapott.
Meglátjuk, legközelebb jobban fog-e menni a tánc!
TL/DR
Attól még, hogy valamit nem tekintünk sportnak, igenis terhelheti a szervezetünket, ízületeinket. Feltételezve, hogy a T. olvasó sem a természeti népekhez hasonló napi mozgásmennyiséget végzi a teljes mozgástartományban – és mindezt nem gyakorlásképpen, hanem a mindennapok szerves részeként – meg kell adni a kellő tiszteletet és odafigyelést a „nemsport” erőkifejtésnek is. Azért, hogy még sokáig épen és egészségesen működhessen testünk. Mert évtizedekben gondolkodunk.
