Nos, igen. Aki régebb óta fiatal, az törékenyebb. A csontjai gyengébbek lesznek, izmait elveszti. Megjelenhet az ún. „pergamenbőr”.
A keringési problémák miatt fokozott a szédülékenységi hajlam. A szédülő, gyenge beteg könnyebben elesik, a gyengébb csontok a kisebb esések kapcsán is könnyebben törnek. A csonttörések gipszeléssel vagy műtéttel járnak, ami az amúgy is csökkent aktivitást még tovább csökkenti. A műtétek aneszteziológiai (altatóorvosi) kockázatai mellett a kórházi fertőzések is rizikót jelentenek.
Egy csonttöréssel küzdő idős beteg állapota gyorsan és jelentősen romolhat, ami sajnos gyakran végzetes tud lenni. S nem is konkrétan a csonttörés a baj, hanem a tüdőgyulladás, a felfekvés és egyéb szövődmények.
Arról még nem beszéltünk, hogy krónikus szív- és érrendszeri betegségek kapcsán alkalmazott gyógyszeres kezelések, a thrombocyta-gátlók (pl. Aspirin és tsai), az antikoagulánsok (K-vitamin antagonisták, DOAC/NOAC-ok) kisebb traumáknál is jelentős vérzéseket okozhatnak.
Azaz a pitvarfibrilláló beteget „életben tartó” gyógyszer a fragilis beteg számára könnyen halálos lehet.
S ez megintcsak nem azt jelenti, hogy el kell venni ezeket a gyógyszereket, hanem azt, hogy csökkenteni kell a beteg törékenységét, fragilitását.
Sőt, még jobb, ha mindezt pár évtizeddel korábban elkezdett munka révén meg tudjuk előzni. S akkor talán a szív-érrendszeri betegségek sem alakulnak ki!
