Ahány ember, annyi féle megközelítése van az egészséges életmódnak, az életmódváltásnak. Időnként vissza-visszatérnek az egykorvolt slágerek, gondoljunk csak a káposztalevesre vagy a bécsi diétára! Aztán van, aki a szétválasztó étrendekre és a vércsoport-diétára esküszik. Sport? Mozgás? Végtelen számú felülés a kockás has érdekében? Esetleg sok-sok kilométernyi futás? Vagy irány a konditerem, hogy ott gyurmázzunk? Vagy csoportos mozgás, aerobic, jóga… insanity? Mit tudunk tenni a mindennapokban?
„Ha három embert három orvos vizsgál, akkor kilenc különböző diagnózis születhet.” – ismeretlen
Bezzeg régen minden jobb volt
Felkapott és nem is teljesen alaptalan az a gondolat, hogy a régi szép időkben (többnyire a ’60-as, ’70-es, ’80-as éveket értik ez alatt) ritkaságszámba ment a túlsúlyos, vagy éppen a kövér ember a strandon, mert… és akkor itt változatos indokok hangozhatnak el. Mert „rendesen” étkeztek, mert mozogtak, mert… … részigazságot mindegyik tartalmaz. S mi a teljes igazság? Fenetudja.
Mozgás
Régebben „természetesen” többet mozogtak az emberek. Az autó luxuscikknek számított. Sétálni és cipekedni kellett. A közösségi közlekedési hálózat is ritkásabb volt.
A háztartási munka is több energiát igényelt. Padlósúrolás, mosás, szőnyegporolás… esetleg faszenes vasaló lóbálása.
Ha nem volt vezetékes víz, akkor kútról vagy közkútról kellett hozni. A bérházakban helyenként csak szintenként volt egy-egy fürdőszoba, azon osztozkodtak a lakók.
Hőmérséklet
Testünk hőszabályozása energiaigényes folyamat. Hidegben hőt kell termelnünk, míg melegben verejtékezés által hűtjük testünket. A központi fűtés luxusa előtt fával, szénnel, koksszal biztosították a fűtést, a melegvizet. Egyrészt ezen rendszerek működtetése is több befektetett energiát igényelt, mint a termosztát csavargatása, másrészt az elért hőfok sem feltétlenül volt „szobahőmérsékletű”. A hőveszteség az egyrétegű nyílászárók miatt jelentős hatással bírt és az anyagi források sem értek a végtelenbe. Röviden: több energiát égettek el embertársaink már a puszta létezésükkel, a homeosztázis fenntartásával.
Táplálkozás
Magyar adatot még nem leltem ezzel kapcsolatban, de az amerikai iskolákban 1946-ban indították el a menzákat. Miért? Mert a háború során megtapasztalták, hogy a hadköteles ifjak java alultáplált és emiatt alkalmatlan vagy csak korlátozásokkal alkalmas a sorkatonai szolgálatra. A következő fegyveres konfliktusra már jobban táplált fiatalokat szerettek volna toborozni. Korea és Vietnám idejére valószínűleg javult a helyzet, míg 2010-ben már odáig jutottak, hogy „Too fat to fight” címmel írtak egy tanulmány a nyugalmazott tábornokok, mert arra jutottak, hogy a 17 és 24év közöttiek 75(!)%-a alkalmatlan a katonai szolgálatra – részben a túlsúlyuk miatt.
Társadalmi változások
A II. világháborút követően még jobban felgyorsult a városiasodás, az ipar fejlődése. A lakásokban megjelentek a jég-, majd a hűtőszekrények. A vállalati menzákon buktát sütöttek, míg a presszókban a kávé mellé egy-egy sütemény is könnyebben lecsúszott. Ahogy az emberek eltávolodtak a termőföldektől, úgy fejlődött az élelmiszeripar is. Kezdetben a konzervek, majd a hűtött áruk, a félkész, majd készételek is felkerültek a boltok polcaira. Oh, és nem csak az ételek, az italok is megváltoztak. Megjelentek az üdítők, a gyümölcs- és ivólevek is.
„Soda is the cigarette of the 21st century” – ismeretlen
Az egyre kényelmesebb körülmények (ivóvíz, távhűtés, hűtő, gáztűzhely) mellé egyre kalóriadúsabb étkezések társultak és szépen lassan elkezdtek gyűlni a kilók. A vonat indulásával előkerülő rántotthúsos szendvicsek elmaradhatatlan kellékei voltak a hosszú utazásoknak – amit megeszel, az a tied.
Hatás-ellenhatás
Ahogy nőtt a túlsúlyos emberek aránya, úgy jelentek meg az egészségnevelő mozgalmak, testedző klubok és egyéb lehetőségek. A korábban csak cirkuszokban, vásárokban mutogatott erős emberek a ’60-as években versenyezni kezdtek egymással, majd megjelentek a filmvásznon is.
Herkules 1970-ben látogatott el New Yorkba. Conan 1982-ben robbantott kasszát. Az aerobic, mint mozgásforma a 80-as évek közepén indult világhódító útjára:
A vaj helyett jött a margarin. Megjelentek a zsírszegény, majd a diétás és szénhidrátcsökkentett élelmiszerek. Bár ezek nem hoztak eredményeket, egyre többet és többet gyártottak belőlük, mert egyre többet és többet fogyasztottunk belőlük.
Tejből sok volt. Túl sok is, ezért beindították az iskolatej rendszert, majd megjelentek a reklámok is. Sőt, vitaminokkal dúsított cukros port is hozott a nyuszi, hogy több tej fogyjon. Aztán csökkentettük a tej zsírtartalmát és az így nyert zsírból sajtot csináltunk… jó sok sajtot, amit mindenbe is beleraktunk. S vajon jól csúszik-e a zsíros sajttal borított szénhidrát? Ó, igen!
Az élelmiszeripar csodái
Ahogy egyre hosszabb utat tettek meg az élelmiszerek, valamint egyre hosszabb ideig kellett megőrizniük szavatosságukat, úgy egyre nagyobb tudományággá fejlődött az élelmiszeripar. Erről is szól A leves hazudik c. könyv. Tudom ajánlani.
Persze itt is megjelentek az ellencsapások. Egy ideig nagyon tartotta magát, de még most is szerepel egy-egy csomagoláson, hogy „E-szám mentes”:
Lehet, hogy nincs E-számos összetevője, de ez nagyjából semmit nem jelent. Az E-számok az EU-ban engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok kódjai és mint ilyenek, a vitaminoknak is vannak E-számai. Mi otthon nem rakunk zselatint a körözöttbe, de ebben speciel van.
Aztán az is egy nagy tudomány, hogy az étel állaga, harapás- és fogyasztásélménye milyen. Az a közel ideális, ha csak az elején roppan, aztán csúszik. Ilyennek számít a rágcsák egy része, például a sajtos pufi is.
Szintén érdekes összetevő a glükóz-fruktóz szirup. Az 1960-as években jelent meg és eleinte az üdítőipar használta, majd mindenki. Kukoricakeményítőből állították elő. Nagy előnye volt az édessége mellett, hogy nem tudott kikristályosodni, ezért stabil maradt az ital, azaz változatlan minőséget kapott a fogyasztó. Ami gond, hogy a természetestől eltérő arányok miatt hiába édes, nem okoz jóllakottságérzetet, azaz _nagyon sokat_ lehet belőle fogyasztani. S ha már bevittük azt a hatalmas mennyiségű fruktózt, akkor azzal meg a szervezetünk nem tud mit kezdeni. A fruktózt alapvetően a máj hasznosítja, de míg a természetben erősen limitált vegyületről van szó, az üdítőitalokban végtelen mennyiségben áll rendelkezésre. Ezzel a helyzettel a máj nem tud mit kezdeni. A szénhidrát-háztartás megborul, kialakul a zsírmáj, ami a cukorbetegség előszobája.
Következmények, szövődmények
Ahogy nőtt az izomhiányos, inaktív és túlsúlyos emberek aránya, úgy növekedett a bajok aránya is. Sajnosszerencsére találtunk újabb és újabb gyógyszermolekulákat, melyekkel a mért értékeket valamelyest sikerült visszapofozni a normáltartományba, de ettől még a kiváltó okhoz nem nyúltunk hozzá.
A metabolikus szindróma, vagy X-szindróma egy összetett, elhízással, magas vérnyomással és inzulin-rezisztenciával járó kórkép. Ha már megjelentek ezek, akkor onnantól nem kell nagyot ugrani a cukorbetegség, a terméketlenség, a szív-érrendszeri betegségek (stroke, koronária-betegség), a látásromlás, vese- és májelégtelenség, valamint a csontritkulás felé.
Mit lehet tenni?
A rossz hír az, hogy nem a szénhidrát-csökkentett pékáruk vagy a zsírszegény tejtermékek fogják elhozni a megoldás kulcsát.
A jó hír az, hogy mindenkinek rendelkezésére áll a változás és a változtatás lehetősége. Ehhez egy jól működő rendszer, fokozatos finomhangolás és szakértő segítség szükséges. Ebben tudunk segíteni mi.
